Kedves Olvasóink!

Ezúton kívánunk Önöknek és kedves családjuknak eredményekben gazdag boldog új esztendőt, és Szebb Magyar Jövőt!

Üdvözlettel:

Az Aranyszarvas Egyesület csapata

Tájékoztató új kötetem megjelenéséről

Az erdélyi magyarság XX. századi sorsáról, a kisebbségi élet hétköznapjairól és azok nagyobb összefüggéseiről, a jelen életünkre is kiható hátterekről és következményekről, alig van fogalma a mai nemzedékeknek. Még az Erdélyben élő mai fiatalabb értelmiség is csak töredékesen ismerhet egyet-mást a közvetlen elődök, szülei, nagyszülei életéről, küzdelmeiről, ma sommásan ítélkezik: bírál, vádol mindenkit, akik a kommunizmus évei alatt éltek és dolgoztak. Egyszerűen fogalmaznak: miért tűrték az elnyomatást? A kor történelméből alig ismerve valamit,  nem értik azokat a folyamatokat, melyek a magyar értékek kifosztásához vezettek és máig is méltatlan helyzetben tartják az ott élő magyarságot és napi létküzdelemre kényszerítik. Ezeknek a folyamatoknak, a mindennapokra kiható történéseire igyekeztem rávilágítani, feltárva olyan eseményeket, melyeket magam éltem át, emberi sorsokat, melyeket közelről figyelhettem, hogy közel hozzam a mai és utánunk jövő nemzedék számára az akkor átélt valóságot. Történészek bizonyára feltárnak és máris feltártak ismeretlen részleteket, de azokat aligha olvassa a széles olvasóközönség. Az önéletírás előnye és hatását éppen az adja, hogy közvetlen élményt sugároz és közel hozza az eseményeket, melyeket csak hosszas kutatás tárhatna fel, de akkor sem nyújthatná az élmény közvetlen hatását és hitelességét.

Élettörténetem egy részét eddig két kötetben tártam fel, a 1990-ben a Magvető Kiadónál a Tények és tanúk sorozatban két kötetben megjelent A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia 1944-1948) című önéletírásban tártam fel azt a korszakot, mely illúziókkal és megtévesztő,  hamis reményekkel kezdődött az erdélyi magyarság életében.

Felhívom olvasóim -különösen a Magvető Kiadó egykori népszerű sorozatának (Tények és tanúk) gyűjtőinek- figyelmét, akik az 1990-ben, a sorozatban megjelent  A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia 1944-1948) című művemet megvették, olvasták, a kolozsvári Stúdium Kiadónál (www.studiumkiado.ro) megjelenésre kerülő A nagy hazugságok kora (1948-1968) című folytatásra. A kötet feltárja a román kommunista hatalomnak a korra jellemző eszközeit (pl. az erdélyi magyar egyházi, kulturális, gazdasági intézmények, a Magyar Népi Szövetség, a Bolyai Tudományegyetem és a Magyar Autonóm Tartomány felszámolását, magyar vezetők meghurcolását).

Magyarországi és más, külföldi olvasók akkor juthatnak hozzá, ha előre jelzik előfizetési szándékukat a következő e-mail címen: katonaszabo@gmail.com

A kötet ára kb. 10 euró lesz. A jelentkezők címét eljutatjuk a kiadóhoz (terjesztő vállalatához) és a megrendelőket tájékoztatjuk arról is, hogy a küldés költségével együtt a szükséges összeget milyen bankszámlára kell átutalni. A magyarországi olvasók a könyvet majd a Xantusz Könyv Kft-nél (1089 Bp. Lövölde tér 4., www.xantusz.hu) vehetik meg.

A kötet kiadása semmilyen támogatásban nem részesül, ezért a megjelenési példányszámát a megrendelők száma határozza meg.

Kérjük, előfizetési szándékát legkésőbb 2010. február 15-ig szíveskedjék jelezni!

Boldog, szeretetteljes Karácsonyt és sikeres Újesztendő kívánok!

Szíves érdeklődésükre számítva, üdvözlettel:

Katona Szabó István 

A BUDAPESTI SZÉKELY KÖR

Szeretettel és tisztelettel MEGHÍVJA tagjait, barátait

minden érdeklődőt, egy 

2009. december 11.-én 17.

A MAGYAROK HÁZÁBA  

Semmelweis u. 1-3. I.em.

kávézó

megrendezésre kerülő

társasági estre, ahol alkotóművészetről és az alkotást

létrehozó hitvallásról, élményekről beszélgetünk

TAVASZY  NOÉMI

FESTŐMŰVÉSZNŐVEL

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉRDEMREND

KISKERESZT

kitüntetettjével

Bővebb információ: 267-4510/318, 0630-832-5910

 Két hazája volt, mégis elfeledték


Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás nyílt Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Körtermében. A tárlat a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó, a kovásznai Ignácz Rózsa Emlékház, és a kolozsvári Reményik Sándor Galéria után érkezett Budapestre, és  január 15-ig látogatható.

Ignácz Rózsa 1909-ben, Erdélyben, Kovásznán született, s erről így vallott: "Mi kovásznaiak már régtől fogva büszkék vagyunk, van rá is okunk. A mi erdeinkben nőnek Háromszék vármegye legszebb szálfenyői, a mi gőzfűrészeink deszkáit fuvarozzák a legtöbb fele" - írja máig is lebilincselő útirajzában a Levelek Erdélyből című munkájában.

1931-ben Budapesten végezte el a Színművészeti Akadémiát. A szegedi, majd a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ezután tudósító és író lett. A Nyugatban, az írónő Anyanyelve magyar című első könyvéről így írt Illés Endre 1937-ben: "A kép, amit ez a regény felidéz: ropogva égő bükkhasáb; katlanban zubogva fortyogó víz; láztól ájult hőmérő, amelyben oly magasra szaladt a higanyszál, hogy nem is lehet többé leverni." Fantasztikus elismerés volt ez a 28 éves, színésznőként debütáló Ignácz Rózsának, akinek így megnyílt az út a Színházi élettől a Nyugatig, és aki erdélyi rokonai, barátai biztatására kezdett írni. Budapesten élt és alkotott, de kétlakinak érezte magát: "Kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély, s Magyarország között... Pesten vagyok otthon (...) s mégis, olyan kapkodó igyekezettel megyek nyaranta haza, mint akinek életkérdés abból az egyetlen levegőből szippantania" - írta.

Lebilincselő az írónő munkássága. Leghíresebb regényei: Született Moldovában, Anyanyelve magyar, Rézpénz, Urak és úrfiak, Róza leányasszony, Keleti magyarok nyomában, Papírmalom, Ikerpályáimon, Torockói gyász. 1945 után indexre került, majd "ifjúsági" írónak minősítették. Így történhetett, hogy az '56-os forradalmat idéző parabolaregényei "tizennégy éven felülieknek" felirattal látnak napvilágot a Móra Kiadónál. Több mint negyven alkotása jelent meg, javarészt regények, de megkapóak színháztörténeti portréi, amelyek az Ikerpálya vonzásában születtek.

Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora elmondta: "Ignácz Rózsa idén lenne százéves, halálának harmincadik évfordulója van, mégis hiányzik részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla. A kiállítást azért készítettük, hogy felhívjuk a figyelmet a méltatlanul elfeledett alkotóra, ezért fogott össze a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum, hogy Ignácz Rózsát a maga sokoldalúságában mutassa meg egy vándorkiállítás keretében." Azt az írónőt, aki így írt önéletrajzában, mintegy végrendelkezve, halála előtt négy esztendővel. "Már biztos, hogy nem leszek élő klasszikus. És kívánnám leendő kisdiákok tananyagát csökkentő jóindulatból, hogy ne legyek majdan sem érettségi tétel."

A kiállításon követhető, hogy hogyan lesz Benedek Elek felfedezettjéből ünnepelt színésznő, hogyan győzi meg első darabja Tamási Áront a Görgeteg megírására, hogy milyen volt párizsi tudósítóként, és milyen volt darabjának vígszínházi bemutatója idején. Hogyan látta kora nagy színészegyéniségeit, hogyan szólt a bukovinai moldvai magyarokról, hogyan szól a gyermekekhez?

Álljanak itt Szabó Magda szavai, aki így ír róla: "Ignácz Rózsának meg kellett halnia ahhoz, hogy hivatalosan is ki merjék mondani róla, milyen jelentős alkotó volt..."

Gyűjtés a Magyarfalusi Gyerekek Háza javára
külön számlaszám (Magyarországon)

Magyarfaluban a megvásárolt kis házikó (melyben jelenleg is folyik a tanítás) udvarán egy nagyobb méretű Gyerekek Házát szeretnénk építeni. Erre azért van szükség, mert a magas gyereklétszám miatt jelenleg két helyen zajlanak az iskolán kívüli foglalkozások: egy bérelt garázsban és abban a kis parasztházban, amelyet az MCSMSZ 2008-ban vásárolt meg. Tanáraink ugyanezekben az ingatlanokban laknak.

Az új közösségi ház megépítése céljából gyűjtést hírdettünk meg, Magyarországon A Moldvai Magyar Oktatási Alapítvány keretében pedig egy külön bankszámlaszámot nyitottunk. Bármilyen kis összeg hatalmas segítséget jelent, segítségüket előre is köszönjük szépen a magyarfalusi gyerekek és felnőttek nevében is!

A külön számlaszám adatai (Magyarországon):

A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány
székhely: 2013 Pomáz, Rákóczi F. út 77.
bankszámlaszám (HUF): 11600006-00000000-38734966 (ERSTE Bank)
Ha nem Magyarországról történik az utalás (IBAN kód): HU47116000060000000038734966

 KULTURÁLIS PROGRAMOK

2009. december 17.     Karácsonyi est a LITEA-ban

2009. december 31.     Szilveszteri bál a Magyarok Házában.

2009. December 13. 10:00

Barátság Művelődési Központ Galéria
2440. Százhalombatta, Szent István tér 5.

A száz éve született

Incze János Dés festőművész

A kiállítás rendezésében közreműködik a
Takács Galéria, és a XX. századi Kolozsvári
Képzőművészek Galériája.

A kiállítás megtekinthető:
2009. december 23-ig

A száz évvel ezelőtt született Incze János Dés (1909-1999) festőművész kimagasló, egyéni művészpályát beteljesítő egyénisége a 20. századi erdélyi/romániai magyar képzőművészetnek. Erős festői elhivatottság vezérelte képzőművészeti tanulmányokhoz: a kolozsvári Szépművészeti Iskolába (1928-29) és Ziffer Sándorhoz a nagybányai festőiskolába (1935-40). 1935-től Désen (ezért nevében a városnév-utótag) élt s dolgozott. Következetesen, lépésről lépésre gazdagított életművében önarcképek, tájképek, csendéletek mellett a legnagyobb számban többfigurás, város- és életképi elemeket felülnézetes kompozíciókban egyénien szintetizáló festmények szerepelnek, ezek alkotják az oeuvre gerincét. E sajátos mű-együttes alapján aposztrofálták őt „erdélyi Brueghel”-nek, ill. a „kisváros festőjének”. Festői szemlélete kialakulásához, művészi habitusa természetrajzához a legfontosabb forrás könyve, az Önarckép azaz lelátás hat évtized tetejéről (Bukarest, 1982.). Ebből idézve összefoglalható törekvései lényege. „Festés nélkül nem tudom elképzelni az életemet. Én a piktúráért élek.
Nagyon szerettem már kicsi koromban a hegytetőkről lenézni: mennyi mindent lehet innen egyszerre látni a világból! Milyen kicsik az emberek, tehenek, házak, boglyák, pajták, milyen vékony vonal az út, a patak. Csupa rajzolnivaló az egész világ.
Egyre jobban izgattak Dés témái: érdekesen egymásra hányt, szerte- és összehajigált tereptárgyai, dombokról lelátás, völgyekből alulnézetes utcái. Festeni a festés öröméért.
A lényeg a kifejezés ereje.
Én nem is a valóságot, nem is a mását keresem, hanem a képet úgy festem, ahogy bennem van. Ez nem Dés! Ez kép! A kép én vagyok”. S valóban, az Incze-mű: a csak rá jellemző, mástól őt élesen és lényegileg elkülönítő egyéni képes beszéd, a sajátos orbis piktus, az ember-élet Erdélyben, Romániában, Désen fogant Incze János-i szuggesztív művészeti megfogalmazása. (Elkészült műveit, festményeit és rajzait – Barabás Miklós példáját követve – opusz jegyzékbe foglalta, amely alkotásai legfontosabb forrása: A képei jegyzéke afféle Mátrikula).
A Vajda és Incze család, valamint Tibori Szabó Zoltán, Fülöp Csaba Kolozsvári magángyűjteményéből és Takács Péter (Százhalombatta) erdélyi kép-kollekciójából összeállított, a 100. éves Incze János Dés emléke és fajsúlyos művészete előtt tisztelgő, az alkotót magát is megidéző tárlat az életmű legfontosabb karakter-jegyeit és műfajait egyaránt bemutatja.

Sümegi György

Kedves olvasóink!

Bizonyára észrevették, hogy egyesületünk internetes oldala a meghirdetettel ellentétben még mindíg a régi arcát mutatja.

Ennek oka az erdélyi könyvgyűjtő akciónk miatti késés. Remélhetőleg 2009. 12. 17-re az oldal felveheti új alakját.

Addíg is szíves megértésüket kérjük!

Kedves Barátaink!

Egyesületünk internetes oldala hamarosan teljesen megújul!

Többek között lesz fórum, vendégkönyv, és online webtelefon, melynek segítségével ingyen érhetik el egyesületünk ügyfélszolgálatát.

Reméljük új oldalunk elnyeri tetszésüket!

Az új oldalunk 2009. december 7-én 17:00-kor aktiválódik!

Az oldalunk címe: http://www.aranyszarvas.club.hu

Játszon velünk!

Kattintson a hirdetésre, és játszon velünk ingyen!

Kedves Olvasóink!

Örömmel jelentjük, hogy technikai akadályaink elhárultak, és oldalunk működik tovább, viszont néhány kisebb változással.

Ezek a következők: Oldalunk frissülése nem biztos, hogy napi rendszerességgel történik, szerkesztőségünk leterheltsége okán, helyette 2-3 naponta hírösszefoglalókkal jelentkezünk.

Reméljük a továbbiakban is hűséges olvasóink maradnak,

Tisztelettel:

Az Aranyszarvas Hírek szerkesztősége

P.S.: Leveleiket továbbra is az aranyszarvashir@gmail.com címre várjuk!

Tisztelt Olvasóink!

Sajnálattal tájékoztatjuk Önöket, hogy technikai okok miatt, oldalunk előreláthatólag november 15-ig nem fog frissülni. Természetesen addíg is várjuk publicisztikáikat, anyagaikat az aranyszarvashir@gmail.com címre!

Találkozzunk néhány nap múlva!

Tisztelettel:

Az Aranyszarvas Hírek szerkesztősége

A mai napon, ha csak egy percre is, de áljunk meg, és emlékezzünk elvesztett szeretteinkre. Ma az egész világon ezrek látogatnak el elhunyt rokonuk, barátjuk sírjához, de mi emlékezzünk meg azokról is, akikre sajnos már nincsen ki emlékezzék. Álmuk legyen békés, és ragyogjon nekik az örök fényesség. Mindörökké. Amen!

 .

A mai, liberális világban talán az a legveszélyesebb, hogy megpróbálja elvágni az embereket a múltjuktól, hagyományaiktól. Nem csak a szűk értelemben vett tradíciókra gondolok, mint az íjfeszítő népek harcmodora, ruházata, hanem olyan hagyományokra is, mely a hitből fakad.

A család, a haza iránti mélységes szeretet, a múltunk tisztelete. Ezek nélkül pedig a magyarok valóban el fognak tűnni a föld színéről, sok más néppel és nemzettel egyetemben.

A hagyományok ápolása azonban szerencsére egyre inkább terjed, s tolja ki a liberális eszméket. Leginkább azonban mindez a „látszat hagyományőrzés”-re értendő. Egyre többen íjásznak, csattogtatják az ostort, de a lelki tradíciók még mindig kevés emberben tudatosultak.

Elsőként itt van Szlovákul:

(Megjegyzés: Erre írta a Kuruc.info egyik olvasója: "Ha én lennék a szlovák elnök, annyira elszégyellném magam a szlovák nyelv nevetségessége miatt, hogy a szlovák nyelvet tiltanám be és csak a magyart engedném.

Szebb jövőt!")

Ezután a remekmű után halgassuk meg a Magyar változatot!

Akinek ez nem lenne elég, annak kedveskedünk ezúton a héber verzióval is is.... (Sajnos cigányt nem találtunk, különben az is itt lenne...)

karolo

Remélem ezen videó segít a választásban:

Budaházy Edda "női felvonulásához" több százan csatlakoztak, majd vonultak a Ferenciek terétől a Parlament épülete mellé. A demonstráción feketébe öltözött nőket és bilincsbe vert hazafit kísérő sünöket is láthattak a főváros lakói.

Az június 17-én bebörtönzött Budaházy György húga, Budaházy Edda tett nemrég egy felhívást, amiben péntek kora délutánra egy tiltakozó, női felvonulásra hívott. A "Magyarok Nyilai" ügyben letartóztatottak családtagjainak nevében szervezett demonstráció célja a szeretteik embertelen körülményeire való felhívás volt.

A családtagoktól megtudhattuk, hogy az előzetesbe zárt hazafiaknak sem telefonálási, sem normális levelezési lehetőségei nincsenek, nem is beszélve arról, hogy a gyermekek sem találkozhatnak a benntartott édesapjukkal, édesanyjukkal. Mindemellett a hatalom egyetlen bizonyítékot sem tudott felmutatni.

A felvonulás délután három óra után nem sokkal vette kezdetét. A menetet Edda és Morvai Krisztina vezette, mögöttük a fogvatartottak hozzátartozói mentek feketébe öltözve. A demonstrációt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom budapesti tagjai biztosították, akik egy figyelemfelkeltő jelenetet is megelevenítettek az utcán: két símaszkos "Sün" kísért egy bilincsbe vert hazafit, aki a Magyar Ellenállás feliratú pólót viselte. A hangosan "Budaházy, Budaházy" és "Szabadságot a politikai foglyoknak!" rigmusokat skandáló felvonulókkal tartott Toroczkai László és Zagyva Gyula is.

A "Szabadságot a politikai foglyoknak" üzenet nemcsak magyarul, de angolul, franciául és spanyolul is felkerült transzparensekre, amikre főleg a vánszorgó külföldi autósok csodálkozhattak rá. Vármegyés lányok szórólapokat is osztogattak a járókelőknek, akik kérdőn néztek a tömegre, nem értették ugyanis, hogy milyen "politikai foglyokról" van szó. Jól példázta az értetlenkedés az igen erős balliberális média uralmát, ami szerencsére egyre kisebb.

A felvonulók az Astoria, a Deák tér és a Szent István Bazilika előtti tér érintésével jutottak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elé. Itt Morvai Krisztina intézett beszédet a jelenlévőkhöz és olvasta fel a Draskovicsnak és a Legfőbb Ügyésznek írt levelének részleteit. Edda és a képviselőasszony megpróbálta átadni a Minisztérium dolgozóinak is a beadványukat, de az ottaniak gyáván elbújtak. Az őrök azt felelték, hogy senki sincs az épületben, miközben több villany is égett az emeleteken és néha-néha egy fej is felbukkant az ablakokban.

Forrás: Szent Korona Rádió

Vélemény + Videó:

Érdekes, mikor a rendőr azt mondja, az őt fizető állampolgárnak, hogy "Le leszel lökve a lépcsőn", majd meg akarja Ölni ennek a hölgynek a 8 hónapos gyermekét.

Nem tudom, a tisztelt olvasók hogy vannak vele, dé Én személy szerint egyáltalán nem bízom, a magát rendőrségnek nevező terrorszervezetben. Emlékszem, egyszer az egyik tüntetésen, mikor egy idős úr megkérdezte a vele szemben álló biorobotot, hogy nem szégyelli-e magát, azért amit csinál, a "tisztelt" közeg azt válaszolta, "hogy ha baja van, akkor kit hív? Persze, hogy egyből a rendőrt! Akkor meg mit pattog?" Én személy szerint, ha bajba kerülök nem hívom a rendőprséget, hanem a Magyar Gárdát értesítem, mert mint láttuk Ők nem egy ember életét mentették meg, tolvajt fogtak el, ellenben a rendőrséggel, akik szinte semmit nem csinálnak. Erre a legjobb példa az, hogy 1996-ban ellopták a trabantunkat. Akkor, még a rendszámot sem voltak hajlandóak felvenni, a bejelentéshez, így a kapitányság vezetőt kellett hívni, aki persze annyit nem mondott, hogy bocsi... De nem ez a lényeg. Élettársam 2008-ban megtalálta az autónkat. Kerékbilincs által rögzítve állt Budapesten, Kőbányát. (Honnan tudja, hogy az volt? Onnan, hogy még a rendszám is rajta volt!)Természetesen azonnal értesítette a rendőrséget, akik kijelentették, hogy b*sznak kijönnni, különben is már elévült a bűncselekmény, tehát aki ellopta az most már használhatja vígan. Persze, ha nagyon akarja, írja le az esetet, mellékelje hozzá a '96-os dokumentumokat, majd küldje el postán és meglátjhák mit tehetnek. Délutánra eltűnt az autó ismét. Összefoglalva, tehát egy körözött gépjármű 12 évig róhatja a Magyar utakat, anélkül, hogy a magát rend-őrségnek nevező szervezet ezt észre venné.

Ezzel kicsit elkanyarodtunk eredeti témánktól, de csak arra akartam rávilágítani, hogy sokak az tomdják a rendőr is ember, illetve ő csak parancsra cselekszik. Sajnos ez egyre inkább megdőlni látsztik és véleményem szerint ezek az emberek élvezik az erőszakot és a brutalitást.

Erről egy nagyon jó interjú az  Éjjeli menedék 2009. 10. 23-i adásának második felében látható. Persze a címbéli párhuzamhoz érdemes az egész filmet végignézni!

karolo

Forrás: MTI

Forrás: Klikkbank